Egyre elterjedtebb a vállalkozások körében, hogy részmunkaidőben foglalkoztatják munkavállalóikat. Ez nem csak a munkát keresők körében népszerű, hiszen így több időt tudnak tölteni családjaikkal, tanulmányaikkal, de akár egy másik munkahelyen is. A munkáltatók számára is számos előnnyel jár: növeli a versenyképességet, könnyebb a munkaszervezést. Ugyanakkor a részmunkadiős foglalkoztatással olyan társadalmi csoportok számára is lehetővé teszik a munkát, akik hátrányos helyzetből indulni (például kisgyermekesek, a megváltozott munkaképességű vagy idősebb munkavállalók).
Milyen szabályok vonatkoznak a részmunkaidőre?
A részmunkaidő, ahogy a neve is mutatja azt jelenti, amikor a munkavállaló nem teljesmunkaidőben, hanem csak bizonyos napokon, előre meghatározott óraszámban dolgozik. Ezt a munkaszerződésben rögzíteni kell, ugyanis ha nem történik meg, akkor a teljes munkaidő szabályai lépnek érvénybe. A részmunkaidő időtartamának kevesebbnek kell lennie, mint az adott munkakörre irányuló teljes munkaidő. Ennek azonban nincs törvényben megahtározott minimális ideje, akár heti 1 órát is jelenthet.
Részmunkaidő esetén az alapelv, hogy időarányosan kevesebb munkabér illeti meg a munkavállalót, mintha teljes munkaidőben dolgozna. Így a ledolgozott munkaidőnek megfelelően jár a fizetés.
Szabadságok részmunkaidő esetén
A szabadságok esetén nincs különbség teljes illetve részmunkaidőben foglalkaztotás között. Így a részmunkaidőben dolgozónak is ugyanannyi szabadság jár, mintha teljes munkaidőben dolgozna. Ebben a tekintetben nem kell időarányosságot alkalmazni. A szabadság idejére járó távolléti díj viszont arányosan, a részmunkaidőre járó díjazás alapján kerül meghatározásra.
Részmunkaidő kisgyermekeseknek
A Munka Törvénykönyve kivételt tesz abban az esetben, ha a munkavállalónak 3 évesnél fiatalabb, három vagy több gyermeket nevelő munkavállaló esetén 5 évesnél fiatalabb gyermeke van. Ilyenkor a munkavállaló ajánlatára a munkáltató köteles az általános napi munkaidőnek a felére csökkenteni munkaidejét.
